Graz

 

 

Az óratorony (Uhrturm):

A várhegy polgár-bástyája (Bürgerturm) fölé 28 méterrel emelkedő óratorony (XIII. század, mai formáját 1559-69 között érte el) Graz jelképe. Három harang szól az óratoronyban (az óra harang, a lélekharang v. lumpolók harangja és a tűzharang). Graz legöregebb, 1382-ben öntött harangja az órákat üti. Amennyiben a városban tűz volt, akkor a tűzőrség megkongatta a tűzharangot (1645). A lélekharangot (1450 körül) kivégzésekkor majd később kijárási tilalom jelzésére kongatták (ezért lumpolókharangjának is nevezték). A négyszögletű torony három oldalán óriási - 5,2 méter átmérőjű - számlapok helyezkednek el. Eredetileg számlaponként csak egy - messziről kivehető - nagymutatója volt a toronynak. Később kiegészültek a számlapok a kisebb percmutatóval, amely a mutatók összetévesztéséhez vezetett. A nagymutató a számlap külső szegélyén az órákat mutatja, a kismutató a számlap belső részén pedig a negyedórákat. A kis óramutatót erősítendő, a lélekharang negyedóránként akusztikus jelet ad. Michael Sylvester Funck - a grazi órásmester - készítette 1712-ben a fogaskerekes óraművet, amely még ma is - noha a kor követelményeinek megfelelően elektromosan van meghajtva - megadja az időt az óratorony mutatóinak. A torony három oldalán a következő - egykoron a várhegy erődítményrendszerét díszítő - címerpajzsok találhatók: A stájer párduc (1570 körül) a stájer hercegi sisakkal, az egyfejű sas (1552) I. Ferdinánd császár címere, valamint a kétfejű sas (18. század második fele) Mária Terézia monogrammjával. Az óratorony a hatalmas polgár-bástyán áll, amely kőszegéllyel ellátott téglafalból készített 1551 és 1556 között az olasz várépítő mester Domenico dell'Allio. Polgár-bástyának hívták, mert a város polgárait volt hivatott megvédeni, míg a vár többi része a tartományi fejedelem alá tartozott. A bástya 1930 óta a nagyközönség számára is szabadon hozzáférhető, amely egyébként a várhegy virágokban leggazdagabb része. Az óratoronynál lévő kertekben közel 10000 növény mindenféle fajtája és formája megtalálható.

A kőkutya: A kőkutya az óratorony közelében, a mellvéd alatt egy falpilléren ülve figyel. A legenda szerint 1481-ben egy kutya ugatása védte meg a császár lányát, Kunigunda hercegnőt attól, hogy a magyar király Corvinus Mátyás elrabolja, aki egyébként hasztalan kérte meg a hercegnő kezét.
óratorony és Herberstein-kert


A Herberstein-kert:


A teraszos elrendezésű kert - a Herberstein grófi család egykori szőlőskertje - a mediterrán vegetáció a füge, citrom és páfrányfenyőivel a két világháború közötti kertépítészet egyik legszebb példája. Innen gyönyörű kilátás nyílik a város főterére és a vörös háztetős grazi tájra, valamint innen különösen jól évényesül az óratorony látványa. 1970-ben márványszobrot állítottak a kertben Dr. Karl Renner Ausztria egykori államfője emlékére.
harangtorony a várhegyen

A harangtorony (Glockenturm): Az 1588-ból származó nyolcszögletes reneszánsz építmény 34 méter magas és Stájerország harmadik legnagyobb harangját („Liesl“) hordozza, amelyet 1587-ben Mert Hilger öntött. A harang majdnem kér méter átmérőjű és 4632 kg-ot nyom, naponta háromszor (7, 12 és 19 órakor) csendül fel a harangszó 101 tompa ütéssel. A harangtornyot - amely a Szent Tamás várkápolna tornya volt - Antonio Marmoro, Giacomo és Paolo de la Porta építették. A félig szabadonfekvő alagsoron elhelyezkedő emeleteket széles párkányzat választja el egymástól. A legfelső emeleten található kettős ablakok harangtoronyablakokként (hangrés) szolgálnak. A toronyra a sisakfedél a laternával és egy patriárka kereszt illeszkedik. Egy emléktábla emlékeztet arra, hogy a gráciaknak 1809-ben 2878 guldent és 11 krajcárt kellet fizetniük a franciáknak, hogy az építményt és az óratornyot megmentsék az elpusztítástól.

Istálló- vagy ágyú bástya: A 20 méter magas és akár 6 méter erős támfallal ellátott istállóbástyát 1544-ben építették. Itt akkoriban lóistállók voltak, innen az elnevezés. Az ágyú bástya keleti sarkában áll az egyetlen megmaradt őrtorony, az ún. Luntenturm. Az „Egyiptomi Kapu“ Dr. Bonaventura Hödl munkája 1820-ból, a pergola 1900-ból.

Az ágyú ház feladata a védelem volt, de helyet adott egy állami börtönnek és a tűzőrség tartózkodási helye is volt, de ez az épület is áldozatul esett a franciák rombolásának. 1978/79-ben adományokból újra felépítették. 1797-ig állt a „Négy Evangélista“ a házban. A négy ágyú a közeledő ellenség és tüzek jelzésére szolgált. A harangláb egy vészharangnak (1796) ad helyet. Ma két kisebb és két nagyobb ágyú van kiállítva. Itt található még a grazi Garnizonmúzeum is.
Hackher-oroszlán

Hackher-emlékmű (Hackher-oroszlán): A Hackher-oroszlán - egy oroszlán bronzplasztikája - Franz Xaver Hackher tiszteletére trónol a gráci várhegy fennsíkján. Báró Hackher, vezérkari őrnagy 1809 májusában azt a parancsot kapta, hogy védje meg a várhegyet a napóleoni csapatokkal szemben. 17 tiszttársával és 896 katonával tartotta a várat a túlerőben lévő ellenséggel szemben. A franciák 3000 fővel rendelkeztek és egy héten át tartották erős tűzérségi tűz alatt a várat és hajtottak végre nyolc sikertelen rohamot. Hackher csak a fegyverszünetet követően vonult el embereivel. A várhegy hősies védelmezőjének - a 100 éves évfordulóra - 1909-ben egy emlékművet állítottak: az Otto Jarl által elkészített nagy bronz oroszlánt, a Hackher-oroszlánt. A második világháborúban azonban beolvasztották, majd 1966-ban került vissza Prof. Willhelm Gösser replikája.

Starcke-házikó: A jómódú, gráci Hödl-házaspár az erődítmény lőportornyának (1575) maradványain építtetett 1820-ban egy újgótikus díszítésű borospincét. A nevét Gustav Starcke drezdai udvari színésznek köszönheti, aki gyakran töltötte itt a nyári szabadságát. A gótikus építészet példáját mutatják a ház kis tornyának a kővébe vésett levéldíszítései.

Török-kút: Az ágyú bástya alatt helyezkedik el a 94 méter mély Török-kút, amelyet 1554 és 1558 között - török hadifoglyok segítségével - elsősorban szász bányászlegények vájtak a sziklába. A kút a Mura folyó talajvízszintjéig ér le.

Cerrini-kiskastély: 1809-ben báró von Cerrini (1777–1840) hősiesen védte a polgár-bástyát (Bürgerbastei) a franciák ellen, ezért 1820-ban érdemei elismeréséül engedélyt kapott - a franciák által a békeszerződést követően a délkeleti bástya sarkán kirobbantott falrésnél, az óratorony alatt - egy ház építésére. Ma művészlakások találhatók itt valamint "Graz írójá"-nak (Stadtschreiber von Graz) lakása. ("A város írója" egy európai szerzőknek adható osztrák irodalmi díj. A díjazott egy évig élhet és dolgozhat a Cerrini-kiskastély egyik lakásában.)

A ciszterna: A várhegy fennsíkjának közepén található esővízgyűjtőt 1544-47 között Lazarus von Schwendi tervei alapján Domenico dell`Allio létesítette. A 16 méter mély és mintegy 900 köbméter befogadóképességű ciszterna az egyik legnagyobb ilyen létesítmény. A kőpárkány 1739-re datálódik, a kovácsoltvas díszítést 1897-ben Carl Macher műlakatos készítette Carl Lueff tervei alapján.

A kínai pavilon-t 1890-től egy román szőlőlugas váltotta fel. Innen is csodálatos körpanorámában gyönyörködhetünk a városra és annak környékére.

A püspök széke egy kőbe vájt pad elmállot írásjelekkel és gótikus kőcsipkézettel a hátoldalán. Állítólag ezen a kőpadon megpihenve hunyt el Gróf Nádasdy püspök 1796-ban kiszabadulva 40 éves várhegyi börtönfogsága után.

A világűr-emlékmű: A harangtorony és az ágyú ház közötti réten található a Richard Kriesche által megformált plasztika "ASCII-égbolt" (1991) - fémkorong, átmérője 3,5 m, ASCII-kód (Csillagos égbolt). A plasztika a szovjet űrállomás fedélzetén dolgozó első osztrák űrhajósnak, Franz Viehböck technikusnak állít emléket.



Várhegy-lépcső:

A háborús-lépcső a Várhegy térről 260 lépcsőfokon át vezet fel a sziklafalon a várhegyre az óratoronyhoz. A meredek gyalogutat osztrák utászok és orosz hadifoglyok építették 1914-1918 között.


Várhegy-tér: A Várhegy-térről közelíthető meg a Várhegy-lépcső, a majdnem 500 négyzetméter alapterületű földalatti kiállítóterem ("Dom im Berg"), valamint közvetlenül az óratoronyhoz vezető Várhegylift.


Mesebeli barlangvasút:

A várhegy alagútrendszerében található barlangvasút 1968 óta közlekedik. A 2 kilométeres úton az egyenárammal hajtott mozdonnyal (Henrik 1) az út 20-25 percig tart. A tíz kocsival (1968-ból) közlekedő elektromos mozdony sebessége 4 km/h. A mesevasút egyszerre 20 főt tud szállítani és az út során 34 kiállított, műanyag mesefigurát érint. A mesevasút bejárata a várhegy lépcsője alatt található.

Galamb-kút: A híres galamb-kút is a Várhegy-téren található, amely Walter Ritter munkája és 1949 óta díszíti a teret.

Várhegy-lift: Az üvegezett kabinos felvonó egyszerre legfeljebb 15 főt (ebből kettő személyzet) szállítására alkalmas, 9 km/h sebességgel és 30 másodperc alatt lehet feljutni a hegyen keresztül a 75 méterrel magasabban lévő óratoronyhoz.

Várhegyi-sikló:

A várhegyi siklóvasút 1894 óta szállít utasokat a várhegyre. A pálya emelkedése 61%-os, amelyet mintegy 4 perc alatt gyűr le a sikló. 2004 óta a sikló kocsijainak teteje üvegezettek, így a rövid utazás alatt is szép kilátás nyílik az óvárosra. A kocsik befogadóképessége 58 utas. A pálya hossza: 210 m, szintkülönbség: 108 m;

Megosztás
 
.
 
 

Paleo Baross Cukrászda
Hirdetés
Árfolyamok


 

 

         
         
         

Főoldal - Apróhirdetés - Keresés az aprókban - Regisztráció és apróhirdetési szabályzat - Gyik - Impresszum - Linkcsere - Kapcsolat - Oldaltérkép

© Copyright 2009 - 2017 webilium. Powered by Fotonweb