Az Arsenal számára véget ért a januári átigazolási időszak, amely előtt egyértelműen a védelem megerősítése volt az előző év végén kinevezett vezetőedző, Mikel Arteta célja. Ezt végül papíron sikerült teljesíteni, hiszen néhány nappal az ablak zárulása előtt a Libertadores Kupa-győztes Flamengótól kölcsönbe, vételi opcióval megérkezett a védelem tengelyébe a spanyol Pablo Marí, az utolsó napon pedig sikerült megszerezni a nyártól szabadon igazolható portugál Európa-bajnok Cédric Soarest szintén kölcsönbe a Southampton csapatától. Bár az egyelőre kérdéses, hogy ez a két játékos akár hosszú, vagy épp rövidtávon mennyire tud majd segíteni az Arsenalon, de a keret bővült, és ezt lehet pozitívan értékelni. Mégis van itt egy kis bökkenő, ami fölött nem szabad átsiklani, és ami a klub jövőbeli igazolásait is jelentősen befolyásolhatja.
Viszont ahhoz, hogy erre rátérjünk, vissza kell ugranunk az időben egészen 2018 februárjáig, amikor az akkori vezérigazgató Ivan Gazidis hívására megérkezett a Barcelonától az Arsenalhoz Raúl Sanllehi, aki a ’Head of Football Relations’ titulust kapta a klubnál. A Barcelonánál többek között Neymar, Luis Suárez, Ivan Rakitic és korábban Alexis Sánchez szerződtetését is nyélbe ütő Sanllehi 14 évet töltött sportigazgatóként a katalánoknál.
Gazidis ekkor már jó ideje azon dolgozott, hogy megteremtsen egy olyan szervezeti struktúrát az Arsenalnál, ami Arséne Wenger várható távozása után képes továbbra is magas színvonalon működtetni a klubot. Végül Wenger a 2017/18-as szezon végén valóban elhagyta az Arsenalt, és ettől a ponttól fogva a Gazidis-Sanllehi-Mislintat trió felelt a klub jövőjéért. Sven Mislintat 2007-től dolgozott a Borussia Dortmundnál és igen nagy szerepe volt a Jürgen Klopp féle BVB sikereiben. Az ő ajánlására került a klubhoz többek között Mats Hummels, Jakub Blaszcykowski,Robert Lewandowski és Pierre-Emerick Aubameyang is. Németországban nem véletlenül nevezték el „Gyémántszemnek”.
Ez a csapat papíron akár működőképes is lehetett volna, azonban 2018 őszén Gazidis az AC Milan hívására igent mondva távozott, és Sanllehi került hatalmi pozícióba, méghozzá Mislintat kárára. Gazidis korábban megígérte Mislintatnak, hogy megkapja a technikai igazgatói pozíciót, azonban Sanllehi mást képzelt el erre a feladatra, ráadásul Mislintattal többször is szakmai összetűzésbe került, ami végül a német szakember távozásához vezetett, alig 14 hónappal az érkezését követően. Az ESPN beszámolója szerint amíg Mislintat szerette volna folytatni azt a korábban Gazidis által is támogatott átigazolási politikát, mely szerint kimerítő scouting és adatelemzést követően kell meghozni a döntéseket, ahogy az történt Lucas Torreira és Mattéo Guendouzi esetében is. Ezzel szemben Sanllehi elsősorban az egész Európában kiterjedt kapcsolati hálójának segítségével szeretett volna építkezni. A hatalmi harcból tehát Sanllehi került ki győztesen, ami elvezet minket a mába, amikor az Arsenal szerzeményei rendre valamelyik ismert szuperügynökhöz és Sanllehi kapcsolataihoz köthetőek.
Arturo Canales nem először vállal komoly szerepet az Arsenal életében, ő felel ugyanis részben azért a súlyos elhibázott döntésért, melynek köszönhetően Arséne Wenger távozását követően Unai Emery ülhetett le az Ágyúsok kispadjára. A baszk edző eredetileg nem szerepelt azon a listán, amelyen a potenciális új edzők szerepeltek, azonban az El Confidencial 2018-ban már nyilvánosságra hozta, hogy Canales ajánlota be az akkor a Paris Saint-Germaintől nemrég menesztett Emeryt Sanllehinek. Ennek fényében talán az sem meglepő, hogy Sanllehi 2019 őszén szerette volna meghosszabbítani Emery szerződését annak ellenére, hogy az előző szezon végén az Arsenal botrányos tavaszt produkálva lemaradt a Bajnokok Ligája indulást érő helyekről, és a Chelsea ellen megalázó vereséget szenvedett az Európa-liga fináléjában.
Canalesnek tehát egyértelmű befolyása van Sanllehin keresztül az Arsenal működésére, de ezzel nincs egyedül. Miután az észak-londoni klub bejelentette Cédric Soares leigazolását, a játékos a személyes Twitter profilján közzétett egy képet, amelyen a jobbján a szuperügynök, de az önmagát inkább közvetítőként jellemző Kia Joorabchian feszített.
„Ha az Arsenalban játszol, tudsz focizni. Nagyon tudsz focizni. Van eszed, érzéked a játékhoz. Tudsz csapatban gondolkozni. Nem köpöd le az ellenfelet, nem fetrengsz, mint akin átment a London Expressz. Passzolsz, ha valaki jobb helyzetben van. Jó, igazából örökké passzolsz. Nem vagy szétvarrva ostoba tetkókkal, és nem hoztak ki kétszer előzetesből. Játékos vagy. Arsenal játékosnak lenni nem azért rang, mert valami bódult milliomosnak van elég pénze, hogy kifizessen, hanem mert Wenger érdemesnek tart rá.”– írta még 2011-ben Hegedűs Henrik a megboldogult NST-n, és ennél nagyobb kontrasztot semmi sem mutat azzal szemben, ahogyan 2020-ban az Arsenal működik.
Mikel Arteta személyében végre van egy szakmailag kompetens és emberileg is tiszteletre méltó vezetőedzője az Arsenalnak. A sikerhez azonban egy klubnak egészében kell jól és harmóniában működnie – hogy ebbe az ügynököknek tett szívességek és a külső döntéshozók miként férnek bele, az egy nagyon jó kérdés. Mindenesetre jelenleg úgy tűnik, hogy a modern futball egy bizonyos irányba tart, és kérdés, hogy az Arsenal szakmai vezetői mikor kezdik el úgy érezni, hogy ők mennek a forgalommal szemben az autópályán.
Hasznos cikkek:
A tippmix vagy online fogadás? – Nyerő Sportfogadási Tippek